Hat hónappal a járvány kitörése után egy férfi és egy nő egy erdei kisházba zárkózva életben maradt. Készleteik régen elfogytak, ezért időről időre kénytelenek szembenézni azzal, ami kint vár rájuk – és azzal, ami bent.
Spoilergyanús leírás következik:
A Dead Within egyetlen, zárt helyszínen játszódik, ezáltal minket is belekényszerít a két főszereplőt gúzsba kötő helyzetbe: nem tudjuk, mi van kinn, de kétségkívül veszélyes, sőt, halálos fenyegetést jelent. A nyitó- és zárójeleneten kívül ezáltal semmit sem láthatunk a külső világból, egyetlen lehetőségünk az információszerzésre a két főszereplő szűkszavú megjegyzései és az a szűk előtér, amit Kim (Amy Cale Peterson), a nő érzékel, amikor férjét, Mike-ot (Dean Chekvala) mindennapi beszerzőútjára engedi. Ilyenkor egy pár másodpercre nyitva az ajtó, kintről napfény szűrődik be a sötét szobába, láthatjuk a tornácot és néhány távolabbi bokrot, fát. Mike élelmet és egyéb, az életben maradáshoz szükséges dolgokat keres egésznapos útjai során, miközben a hónapok óta elzártan élő Kim egyre gyanakvóbbá válik és azt érzi, hogy férje valami fontos dolgot hallgat el előle.
A Belül halott képes következetesen végigvezetni minket azon a lefelé tartó érzelmi/értelmi spirálon, amin Kim keresztülmegy és aminek alsó végén a paranoia, félelem és őrület várja. A film alatt először csak zavarttá, a napi rutinszerű cselekvések rabjává válik. A monoton, alantasnak tűnő házimunka, amit azért végez, hogy valahogy eltöltse az időt, egyre jobban felőrlik, a realitás és a képzelet szép lassan összecsúszik. Dolgokat hall és lát, eleinte nehéz eldönteni, vajon valósak vagy nem. Egyre rázósabb helyzetek történnek a házban és mi sem tudjuk eldönteni, ezekből mi az igazi és mi csak a nő elmeszüleménye.
Ez az egyre intenzívebb érzelmi leépülés ráadásul a zárt erdei házban történik, ahol Kim és Mike kapcsolatának is egyre több feszültséget ki kell állnia. A házikó három szobából áll: háló, fürdőszoba és egy közös tér, ami nagyjából nappaliként funkcionál. A kis terek a bezártságtól függetlenül is klausztrofóbiás érzetet keltenek, amit Kim viselkedése és hangulatváltozása bennünk is jelentősen felerősít.
Tovább erősíti mindezt az az általános helyzet, hogy semmit nem tudunk meg a külső világról. Kinn valami történt, ami hatással volt a társadalomra. A civilizáció elbukott, mindenki, aki vállalja a kockázatot, hogy mégis kimozdul, életveszélyes szörnyekkel találkozhat. Később derül csak ki, hogy ezek a szörnyek emberek. A film azonban egyszer sem mutatja meg a külső világot. Ahogy Kim, a nézők is kénytelenek tudatlanul, a sötétben találgatni, vajon mi is történik ott igazából. Mindannyian egyre izgatottabban, majd idegesebben akarjuk tudni az igazságot, ez adja a film igazi feszültségét.
Mivel mi is bentrekedtünk Kimmel együtt, hát szimpatizálni kezdünk vele és átéljük azokat a(z egyre) különös(ebb) élményeket, amiket ő. A film előrehaladtával mi is elveszítjük a fonalat, vajon mi valóságos és mi Kim képzeletének a szüleménye. Nem tudhatjuk, hogy épp egy álom kellős közepén vagyunk, egy hallucinációt látunk vagy valóban valós veszélynek vagyunk kitéve. A négy forgatókönyvíró (Ben Wagnert és a két főszereplőt is beleértve) remek munkát végzett azzal, hogy belerak minket Kim helyzetébe. Emiatt még erősebben hat majd ránk az a bizonyos végső csavar.
Jó film a Dead Within. Persze, nem egyenletes, vannak benne hullámvölgyek, kissé unalmas percek, ám a főszereplők helyzetének analizálása, az elmélkedés sikeresen leköti az embert két feszültebb pillanat közt. A film szépen összeáll.
