A From the Darkban az ír rendező, Conor McMahon szakít a korábbi, Stitches című mozijában működő korai Peter Jacksonos humorral és komolyabbra és egyszerűbbre veszi a figurát, kombinálva a „félünk a sötétben"-képletet a vámpírmitológiával.
A sötétből a lehető legegyszerűbb történetet vázolja: egy fiatal párocska, Mark (Cromwell) és Sarah (Algar) kocsija elakad egy sáros földúton Írország isten háta mögötti részén. Persze sötétedik, így Mark egy zseblámpával felszerelkezve indul el segítségért, míg Sarah a kocsiban várakozik, hátha arra jár valaki. Mark hamarosan felfedez egy régi, lepukkant tanyát, benne egy sokkos állapotban lévő öregebb fickót vérző sebbel a nyakán. Nem sokkal később Sarah-val együtt térnek vissza, és gyorsan szembesülniük kell a ténnyel, hogy a gazdát egy agresszív és baljós lény támadta meg, ami elég extrém módon irtózik a fény minden fajtájától.
Na igen, egy kis csavar a vámpírsztorin. McMahon szörnye erős, fura, és végig a fókuszon kívül marad vagy ügyesen eltűnik, mielőtt a lámpa fénye felévillan. Az egész film alatt így viselkedik, a fény annyira taszítja, hogy néha azt hihetnénk, annyira nem is veszélyes. Ha bármilyen kislámpát, gyertyát vagy akár a telefon kijelzőjét elé tartjuk, akkor visszavonul... A fák árnyékát használva próbál közelebb kerülni a házhoz, és csak a holdfényben láthatjuk az alakját.
A kétlábú, aszott és magas lény Nosferatu bandájának, a The Descent földalatt élő humanoidjainak és az I Am Legend elfajzott élőhalottjainak furcsa keveréke, nem különösebben félelmetes, viszont azzal, hogy McMahon folyton az árnyékban tartja, ügyesen a fókuszon kívül, valami sötét varázslattal ruházza fel, ami mindvégig működtetni tudja a karaktert.
A vámpír mellett érdekes módon a film egyszerűségét és szögegyenesen futó cselekményét is sikerül befogadnunk, mert miután besötétedik, már minden Sarah egyszemélyes túlélési küzdelme körül forog, harca a fényért repetatív és nagyjából sallangoktól mentes. Amikor minden veszni látszik, a feszültség lassan fokozódik és a film akcióorientáltabbá válik, ezzel együtt a holdfényen és a mobil kijelzőjén alapuló menekülősdi mégis unalmas és ötlettelen. Rengeteg módon érdekesebbé lehetett volna tenni az elbújni, fényforrást találni, visszavágni, megint elbújni jelenetsort, nos, a filmben ez a dolog nem jött össze.
Persze a rendező azért nem nyúlt teljesen mellé, a film feszes tud maradni és sokszor képes zsigeri izgalmat teremteni, a két főszereplő teljesen hihetően játsszák a hétköznapi, átlagos figurákat, akik egy kicsit lazítani akarnak és kimenekülni a városból. Veszekednek, csipkelődnek, de a felszín alatt nagyon is valós és természetes kötődéssel szeretik egymást. Ennek eredményeként érdekelni kezd a sorsuk és együtt izgulunk értük, kiváltképp, amikor Mark megsérül és Sarah mindent megtesz, hogy megmentse a sötétségtől.
A sötétből egészen szórakoztató, egy kicsit ijesztő, bár önmagán nemigen mutat túl. Azt adja, amit várunk tőle, semmi többet. Egy kicsit kockáztathatott volna a rendező, egy kicsi rizikó belefért volna, ha néha letér a biztonságos útról. Nem vacak, nem szuper, egy jól megcsinált kis thriller.
