Az argentin Éjszaka gyermekei szürreálisan egyedi élményt nyújt az exploitation művészhorrorok sorában, a vámpírfilmek motívumait szabadon értelmezve képes új szögből bemutatni a véresre csépelt alműfajt.
A riporter Aliciát meghívják Limbóba, egy eldugott, vidéki katolikus gyermekotthonba. A szláv folklór boszorkányát, baba-jagát idéző küllemű és habitusú matróna, Erda hamarosan elárulja, hogy a felügyelete alatt élő gyerekek valójában vámpírok, akiket lelketlen felnőtt vérszívók változattak át, halhatatlan lényüket bezárva gyerektestükbe. Alicia ottléte alatt erősen kötődni kezd a kis lurkókhoz, főleg a 32 éves Siegfriedhez, aki 12 éves testben él és valós gyermekkorukban jól ismerték egymást. Miközben Aliciával együtt megismerjük Limbót, ezt az érintetlen, fantazmagórikus gyerekparadicsomot, a kis vámpíroknak halálos veszedelemmel kell szembenézniük a brutális helyi vámpírvadászok személyében, akik teljes kiirtásukra szövetkeznek.
A horrorfilmekben általában alkalmazott séma szerint egy nyugodt, mindennapos szituációban hirtelen az erőszak valamilyen formája (szociopata, szörny, egyéb entitás, földönkívüli stb.) jelenik meg. A Limbo ezt a horror-struktúrát visszafelé építi fel azzal, hogy a normális, átlagos főhősét vezeti be a horror világába, egy szürreális és félelmetes alternatív valóságba, ami (részben) ellentmond a józan észnek (lásd: Sóhajok /Suspiria/, Az árvaház /El Orfenato/, Pán labirintusa stb.). Esetünkben a merész újságírónő szembesül azzal, hogy a gyermekotthon sápatag kis lakói valójában vérszomjas vámpírcsibészek.
A film hangulata abszurd, szokatlan (weird), de nem egyértelműen nyomasztó: reneszánsz festményeket idéző sötét, fénytelen terek, alaktalan árnyak a folyosókon, az erdős liget, ami az árvaházat körülveszi és az időnként felhangzó, furcsán fals gyerekdal, ami felveri Aliciát az éjszaka közepén, vagy az otthon neve, Limbo (a Bibliában is felbukkanó kifejezés nem csak korcot jelent a ruhán, tehát valamilyen terület el/leválasztását jelenti, hanem gyakran használták régebben a keresztelés előtt meghalt gyerekekre).
Hogy pontosan mi is az árvaház féltve őrzött titka, az már-már Alicia és a néző orra alá van dörgölve, kezdve a sokatmondó névvel (Limbo), a gyerekeket fertőző kórsággal (transylvirus) vagy később, amikor a tanóra anyaga Bram Stoker Drakulája, ami már szinte gyerekes túlzásnak tűnik...
A Children of the Nightban jóval több potenciál van, mintha pusztán egy Del Toro szülte fantasy-utánérzés lenne. A filmet egyfelől tündérmesei motívumok szövik át, miközben konkrét bevezetést kapunk a vámpírtudományba.
Alicia álomszerű utazáson vesz részt a sötét erdőben és a rózsaszínes felhők alatt. Lassan leesik neki, kikkel osztja meg az éjszakáit, de az is nyilvánvalóvá válik, hogy az árvaházi gyerekek egy jól szervezett, vallási alapon működő intézményben élnek, logikus szabályok szerint, a „big mama"-szerű Erda vezetése alatt. Mint kiderül, ehhez hasonló intézmények a világ sok országában léteznek, mintegy magyarázatot adva a nagy számú gyerekeltűnésekre is.
