A kézikamerás áldokumentum filmek mezsgyéjén induló The Visit a kissé különc testvérpár, Becca (Olivia DeJonge) és Tyler (Ed Oxenbould) néhány napját követi nyomon, akik vonakodva bár, de engednek anyjuk kérésének, hogy sosem látott nagyszüleiknél töltsék a hétvégét. A horror műfaji elvárásainak megfelelően hamarosan kiderül, hogy papával és mamával valami nagyon nem stimmel.
M. Night Shyamalan filmje a (rokon)látogatást mint alapvetően ártalmatlan szituációt megtölti jónéhány bizarr és főképp váratlan fordulattal. Természetesen egy részük eredendően a found-footage jellegből, a kameramozgásokból, amatőrnek tűnő „kapkodásokból" erednek, de a filmnek sikerül végig kiszámíthatatlanul adagolni a meglepetéseket, ezáltal a sztori nem ragad le az átlagos chillerek szintjén, fondorlatos drámává növi ki magát.
Miközben a film első fele már-már úgy tud működni, mintha a „gondok" a leépült és egyben meglehetősen elfajzott nagyszülők öregkorával is magyarázható lenne, ám a mozi horrorisztikusabb szekvenciái szinte ragyognak, egy-egy jelenettől a nézőt a szerveiig kirázza a hideg és ezek tagadhatatlanul Shyamalan rendezői döntéseit dicsérik.
A The Visit tartogat egy duplacsavart, ami a végén egyszerre tűnik sokkolónak és furcsának, de az fix, hogy Shyamalan ezzel a rendezéssel saját, rég elfeledett, kezdeti munkáit idézi, mint például a 2004-es A falu (The Village) és csak reménykedhetünk, hogy benőtt a fejelágya és nem ugrik bele még egy Utolsó léghajlítóba...
