1974-ben járunk, egy baráti társaság, akinek egyik tagja épp most tért vissza Vietnámból, épp egy kietlen sztrádán autózik Új-Mexikó sivatagos részén, arrafelé, ahol a helyi folklór szerint régóta sok a titokzatos eltűnés. Egy útszéli pihenőnél, miközben egy motoros bandával is összekapnak, az egyik lánynak nyoma vész.
A lány eltűnésével a gyanú természetesen a motorosokra terelődik, akiket a kétségbeesett sofőrrel, Nolannel az élen üldözőbe is vesznek. Előkerülnek a fegyverek, az összetűzésből majdnem komolyabb baj lesz, azonban kiderül, hogy a banda nem rabolt el senkit, a barátnőnek más módon veszett nyoma. A motorosok elől meglépve, mivel fogyóban a benzin, letérnek az útról és egy közeli faluban kötnek ki abban a reményben, hogy segítséget kapnak, de a házak lakatlannak tűnnek... első ránézésre. A srácoknak hamarosan a motorosoknál is nagyobb veszéllyel kell szembenézniük.
Az Eaterst nem épp a magvas sztori miatt érdemes megnézni, de még csak nem is a színészek brilliáns teljesítményéért vagy a klisés módon felvázolt karakterek kedvéért (háborús veterán, buta,de jószándékú öccs, lobbanékony báty stb.). A film hangulata miatt annál inkább.
Az eredetileg Folklore-nak hívott anyag igazi low-budget B-film, annak minden vacakságával, de egy unalmasnak ígérkező vasárnap délutánt remekül el lehet csapni vele. Kultuszstátuszba sosem fog kerülni, de a westernbe oltott horrordráma mégiscsak túlmutat saját trash/slasher-mivoltán és a maga módján élvezhető darab.
SPOILERES tartalom következik:
A film felénél előkerülő címszereplők, a szófukar nagyevők halloween-jelmeznek tűnő, régimódi öltözékükkel és a fejükre húzott szövetkendővel, amin a szemüknek keresztöltéssel jelzett lyuk az egyetlen nyílás, meglepő és egyszerre ijesztő alakok. Helyzeti előnyüket maradéktalanul kihasználva rögvest kimutatják a foguk fehérjét: leütnek vagy megölnek mindenkit, aki teritóriumukra téved. Horrorrajongóknak biztosan be is ugrik a The Town That Dreaded Sundown című, 1976-os kultfilm, ahol a gyilkos hasonló maszkot viselt vagy persze a The Strangers 2008-ból, amikor Liv Tylert és a férjét tartják sakkban a saját otthonukat feldúló, eltakart arcú őrültek. Persze, maszkos gyilkosokból akad bőven a filmtörténet minden évtizedében.
Nagyevőink annyiban biztosan különböznek tőlük, hogy ételként gondolnak áldozataikra. Kannibál közösséget alkotnak és időtlen idők óta vadásznak ismeretlen utazókra, véletlenül arra tévedőkre.
A film ennyit árul el, nem tudjuk meg, végülis kik ők, miért választották ezt az életformát, hogy maradhattak ennyi ideig rejtve a világ szeme elől. Bár a tények és az információk hiánya alapvetően ébren tartja az érdeklődésünket a film vége után is, trükkök és csavarok híján kénytelenek vagyunk annyival megelégedni, hogy az Eaters többre volt hivatott, de ennyi telt tőle. Elszánt horrorrajongók vasárnapi matinéfilmjének bátran merem ajánlani!
