Hangulatos filmek

HOLT VOLT

HOLT VOLT

Backcountry – Érintetlen vadon (2014)

kanadai kaland thriller, dráma (natural horror/eco-terror)

2015. március 24. - soundZcapa

 

A történet szerint Alex, a hobbiturista városi srác elviszi barátnőjét, Jennt pár napos kempingezésre gyerekkora kedvenc erdei parkjába, hogy együtt töltsenek egy zavartalan hétvégét. 

 

A film története nem túl bonyolult (bemenni az erdőbe, ott jól eltévedni, majd ilyen vagy olyan módon meghalni, netán túlélni), a vártnál mégis sokkal jobban működik. Egyrészt a véres horrorakciózás helyett lassan, de biztosan adagolja a feszültséget, és inkább a szereplők jellemábrázolásával törődik. Megismerjük a párocskát, akik szeretik egymást, de több mindenben nem egyeznek, a lány naívabb és egyben logikusabb, a fiú ösztönös és türelmetlenebb. Másrészt a feszültség kettőjük közt folyamatosan fokozódik, ahogy bejjebb jutnak az erdőbe.

Első este a váratlanul felbukkanó Brad, egy furcsa és vad fickó húzza keresztül Alex számítását, amikor a gyanútlan Jennel kacérkodva meghívatja magát vacsorára. A szenvtelen és erőszakos Brad nyíltan udvarol Jennek, míg Alexet le-leszólja, a dolog egy kényelmetlen pillanatig elfajulni látszik, de végül Brad elmegy.

A kaland tovább folytatódik, Alex mindenképp el szeretné érni a Blackfoot ösvényt, mert egy csodás és érintetlen tóhoz vezet, ugyanis ott szeretné megkérni Jennt. Ezt persze a lány nem tudja. A hajtós út során Alex lába még jobban megsérül, ráadásul egyre biztosabb, hogy eltévedtek. A baljós jelek sűrűsödnek, medvenyomra és egy csontig lerágott őztetemre bukkannak.

Alex nem akarja megijeszteni a lányt, ezért nem szól a medvetappancsról és valóban úgy is tűnik, megússzák a vele való találkozást. Amikor Alex végleg eltéved és a várva várt tó helyett egy hegytetőre érnek, Jenn elveszti az önuralmát, lúzernek nevezi Alexet és az egész túrát egy elcseszett és értelmetlen ballépésnek tartja, amit sosem akart. Alex az egész helyzetben valóban egy vesztes, komolyan megüttötte a nagylábujját, eltévedt és mindennek tetejében kénytelen elismerni, hogy azt tervezte, megkéri Jennt a tónál.

Letáboroznak. Hajnalban meglátogatja őket egy medve, de ők alszanak, mi pedig csak annyit látunk, hogy a vásznon keresztül beszagol, tulajdonképpen nem történik semmi, igaz, a kiakasztott zsákot kirágja. Napközben igyekeznek visszajutni az utolsó olyan elágazásig, amit Alex még ismert, de útközben besötétedik és kénytelenek még egy éjszakát a vadonban tölteni. 

Valamelyest megnyugszanak, pezsgőznek is, amit Alex a lánykérésre tartogatott, de a gyűrű végül nem kerül elő, Jenn meggondolja magát.

Normális horrorrajongó agyában természetesen rögtön megfordul, hogy ez lesz Alex utolsó éjszakája. Mégis, minden okésnak túnik, reggel lesz, a sátor ép, mindenki aranyos. Aztán Alex kinyitja a sátor ajtaját...

 

A Backcountry valójában egy feszültséggel teli dráma, némi medvével. Talán pont ezért is működhet, mert az irdatlan fekete medvét a film háromnegyedéig nem is látjuk és még akkor is, az utolsó pillanatig azt hihetjük, hogy nem lesz (nagy) gond, talán megússzák, talán elijesztik, talán nem éhes... Ugyanakkor mégis olyan idegesek vagyunk, hogy legszívesebben beletekernénk vagy kikapcsolnánk.

A film egyik kedves gesztusa, hogy Alex a végső helyzetben be tudja bizonyítani, hogy mégiscsak férfi a maga elvárosiasodott, de emberi módján, maga mögé húzza Jennt... és ekkor, ebben az őrült helyzetben sikerül a rendezőnek, ami általában nem: a film képes újrarendezni saját magát.

Nagy segítségére vannak ebben a zajos, minimalista aláfestő effektek és a rángatózó kameramozgás. Jenn sokkot kap, de mielőtt elszaladna, még magával hozza az eljegyzési gyűrűt. Rohan az erdőben, a medve egy ideig látszólag nem is követi. Felveszi a gyűrűt. A zajok, mély, morgó zúgás azonban újra és újra felhangzanak, a kamera nyugtalanul pásztázza a vadont, a nő lábára, kezére, arcára fókuszál, aztán kitekint a fák közé. Jenn nem jut elég messzire, életben kell maradnia, akkor hát még egy éjjel egy fa tetején.

Jenn – talán a sokkhatás miatt, de sokkal inkább saját túlélési ösztönétől hajtva – megy tovább, amikor a medve előbukkan, üldözni kezdi, egészen egy vízesésig, amiről a film elején Brad kérdezi Alexet, aki állítja, itt nőtt fel, ebben az erdőben. Melyik oldalon lehet lejutni a vízesés mellett? Alex eltalálja, a jobbon. Nos, most Jennen a sor, hogy lemásszon, ami sikerül, a végén sajnos eltöri a bokáját.

A kamera, a csend és az erdei zajok használata a lehető legjobban adják vissza, illusztrálják Jenn lelkiállapotát, kétségbeesését és fel-fel élénkülő túlélési vágyát. A fák közt araszoló lány mellett a kamera is kínlódik, szinte vele biceg.

Jenn a következő este látszólag értelmetlenül maga fölé tartja a jelzőfáklyát és a vörös fényben meglátjuk azt az elszánt tekintetet, az eltökéltséget, ami valószínűleg kisegítheti a bajból, az erdőből. A végső percekben egy szarvas sétál el mellette és a nyomati követve sikerül elérnie a kenut.

A túloldalon partra evickélő, elcsigázott lányt egy turistacsapat veszi észre, akiket – zárul a kör – Brad vezet. Adam MacDonald jó medvefilmet rendezett, amiben alig volt medve! Ügyes! Nézzétek meg!

 

 

IMDB >

A bejegyzés trackback címe:

https://holtvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr437300167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása