Starry Eyes – Csillogó szemek (2014)

amerikai-belga okkult psychohorror (biohorror, arthouse)

2015. március 22. - soundZcapa

A Starry Eyest sokan dicsérik és persze szidják, valami miatt a The Babadookhoz hasonlítják, aztán ezt mások megcáfolják. Természetesen előkerül David Cronenberg neve, mint a biohorror kanadai atyja, furcsa módon sosem kerül elő a biohorror hihetetlenül kreatív japán képviselője, Shinya Tsukamoto és a félelmetes cyberpunk őrület, a Tetsuo-trilógia. Na persze, nem kell rögtön végletesen gondolkodnunk, a Csillogó szemek sokkal visszafogottabb, már ami a biológiát illeti. Szép, művészi és beteg.

A Csillogó szemeket (a fentieket figyelembe véve is) sokkal érdemesebb drámaként felfogni, mert a főszereplő átváltozásának okai valójában nem a környezetben keresendők. A befolyásoltság, a külső kényszer csak indukálja, segíti és elszabadítja azt, amit sokkal inkább saját, félresikerült belső énképe és a sokkal mélyebben gyökerező mazochista hajlama diktál.

Rövid történet

Sarah hollywoodi karrierről álmodik, miközben egy gyorsétteremben dolgozik cicababa-felszolgálóként. Meghallgatásokra jár, és hasonszőrű, felfedezésre (hiába) váró színészjelöltekkel bulizik. Egy nap mintha utólérné a szerencse, kap egy főszerep-lehetőséget a beszédes nevű The Silver Scream c. horrorfilmben, de a szerepért szó szerint mindent bele kell adnia, mentális és fizikai értelemben is.

Átalakulás

Sarah nem kapná meg a szerepet, ha szerepet játszana. A titokzatos filmvállalatnak nem színésznő kell, hanem egy olyan ember, aki képes bizonyos értelemben meghalni (és ezáltal újjászületni) a szerepért.

Sarah egy beteg nő, aki saját haját kitépve fájdalmat okoz magának, ezzel bünteti magát, ha valami nem sikerül. Őrült módon pont ez a titkolt disszociális zavar juttatja el a második körbe, majd később a rendezőig – ha sikerül a felszínre hozni, megélni és megmutatni a szinte tudatalatt működő részét, akkor tárt karokkal fogadják, megkapja a szerepet. De vajon képes-e átlényegülni, belülről kifordulni a film kedvéért?

„Öld meg ezt az életedet, Sarah! Temesd el! És csatlakozz hozzánk!” – mondja a rendező és Sarah lelkében, majd később a testében is elindul a folyamat.

A film okkultista síkon egy Faust-parafrázis, a (filmbeli) rendező nemcsak Hollywood és általában a siker miatt mindent feláldozó színészek gonosz ura, hanem egy vallási fanatikus is, egy okkult szekta vezetője, ha úgy tetszik, a Sátán követe.

Amikor Sarah úgy dönt, feláldozza magát a siker, a főszerep kedvéért, az alku megköttetik, a lelke és a teste is odalesz. Sarah potenciálisan a kezdetektől alkalmas erre a feladatra, de a lelkét fogságban tartó ésszerűséget megkérdőjelezni, sőt, pontról pontra akkurátusan lebontani (vagy hagyni elbomlani) időbe telik.

Sarah átváltozása voltaképp saját emberi porhüvelyének elsorvadása: a halál. Kétségbeesett küzdelme, élni akarása fokozatosan alábbhagy, utolsó erejével riválisához, Erinhez fut segítségért, de addigra túl késő lesz. A végső fázis, a halál kettős: gyilkol és végül elpusztul. A szekta fekete maszkos követei értejönnek, egy rituális szertartáson a testét birtokba veszi valami nem evilágról való.

Sarah szemei csillogó zölddé válnak, felöltözik, a teste a benne tanyát vert szörnnyel újra él és kész arra, hogy kilépjen a világot jelentő deszkákra...