Az ingatlanügynök Kent fia születésnapját igyekszik megünnepelni és az egyik eladó házban talált bohócjelmezben vidítja fel a gyerekzsúrt. Egy furcsa emlékezetkiesés után bohócként ébred és rövidesen rá kell jönnie, hogy a jelmezt egyáltalán nem lehet levenni. Jack egyre félelmetesebb helyzetekben találja magát, a ruha ugyanis egy démoni átokkal bír, ami tulajdonosát vérszomjas szörnnyé alakítja.

Jon Watts Bohóca másfajta megszállottságot mutat be, mint az Ördögűző, de ez sem kellemes dolog: démonszörny, sorozatgyilkos-pedofil bohócszellem. 

Az apa hamarosan rájön, hogy a levehetetlen jelmez fokozatosan átváltoztatja fizikailag és egyúttal belülről is,vonzódni kezd a gyerekekhez, de ez a vonzódás nem szexuális, sokkal inkább az éhséggel és a gyilkolással függ össze. 

A felesége, Meg, aki látja a férjében lezajló változást és a vívódást, próbál segíteni, de hamarosan rá kell jönnie, hogy Kent végérvényesen elveszti az irányítást a teste felett. Az elején öngyilkosságot is elkövet, de a démon nem hagyja meghalni. Amikor átmegy a golyó a fején, egyértelművé válik: Kent elveszett, a bohóc pedig életre kelt.

A bohóc mindig kétarcú, hiszen a szórakoztató, vicces smink és színes haj mögött ott rejtezik a valódi személy, és a film szépen hozza ezt a kettőséget, egy ideig a dráma van előtérben, de nem kell félnünk, a démon hamar gondoskodik a vérről és az ijesztgetés sem marad el.

A Bohóc egyfelől egy megszállás története: a szörnyű kreatúra mögött működő démoni átok, ami az antik jelmezzel száll át egyik emberről a másikra, egy rég elfeledett erdei lény háttértörténetével, aki valaha ember volt. Ezt a szálat a remek karakterszínész, Peter Stormare osztja meg velünk Karlsson szerepében, aki egy ideig Meggel együtt harcol a szörny ellen.

A másik szál egy apa története, aki fokozatosan veszti el a családfői státuszát és válik előbb csak furcsává, majd persze saját gyerekére is veszélyessé, a benne lakozó pedofil vágyak felszínre törésével, ami eszünkbe juttatja Stephen King Azát és persze John Wayne Gacy karakterét.

A Bohóc a hibáival, logikátlanságaival együtt egy közepesen jó, amolyan egyszer ok típus, még ha a történet teljes mértékben kiszámítható és a vérben gázoló happy end is eljön a film végével, a jelmez pedig nyilvánvalóan elpusztíthatatlan. Reméljük, Eli Roth nem gondolkodik a folytatásban, inkább a Cabin Fever-reboottal törődik...