Egy karibi szigeteki vízalatti robbantássorozat következtében történelemelőtti őslények szabadulnak rá a mit sem sejtő lakosságra. Kiszabadulva víz alá süllyedt sírboltjából egy meglepően barátságos neandervölgyi ősember is életre kel, aki hamarosan összebarátkozik egy árva kisfiúval. A furcsa páros és egy ingerült dinó küzdelme meglepő és drámai fordulatot vesz a film végén.
Némi háttértörténet
A Dinosaurus! előtt Jack H. Harris producer, és a rendező Irvin S. Yeaworth már korábban is együtt dolgoztak az 1950-es évek egyik legjellemzőbb és meghatározó B szörnyfilmjén, A masszán (The Blob /1958/), aztán életre keltettek egy őrült professzort a The 4D Man (1959) moziban. A Dinosaurus! a harmadik, egyben utolsó együttműködésük eredménye.
Az 1970-es és 80-as években Jack H. Harris számos kis költségvetésű filmet produkált, többek közt az Equinox (1970), a Beware! The Blob/Son of Blob (1972), a Schlock (1973), a furcsán vicces Dark Star (1974) és The Adventures of Taura: Prison Ship Star Slammer (1986) filmeket, ahol sok tehetséges fiatal rendezőt útjára indított, mint például John Landis, John Carpenter és a későbbi Industrial Light and Magic főnök Dennis Muren. A Dinosaurus! az 1950-es évek nagy dinoszaurusz-őrületének végén született meg, ami a The Beast from 20,000 Fathoms-szal kezdődött (1953). Persze a filmes dinoszaurusz-korszak olyan nagy egészestés filmeket jegyzett abban az időben, mint a Godzilla, King of the Monsters (1954), The Beast of Hollow Mountain (1956), The Giant Behemoth/Behemoth the Sea Monster (1958), Gorgo (1961) és a Reptilicus (1962), hogy csak párat említsünk.
A legtöbb ezek közül a jó öreg atomrobbantásos témát lovagolta meg, ami a szörnyek elszabadulásának és dühödt pusztításának alapvető okaként jelent meg a vásznon. Akárhogy is, a korai 50-es évek emberének atombombától való félelme kezdett elpárologni, így a stúdiók fokozatosan elvesztették az érdeklődésüket a téma iránt. Ezen felül a filmesek egy sokkal olcsóbb és könnyebben filmre vihető témát találtak, aminek jellemző példája volt a Neanderthal Man (1953), Monster on the Campus (1958) és a hírhedt Eegah (1962) és a Trog (1970), vagyis a beöltöztetett ember vagy által is eljátszható dinók és a béna ősemberek megjelenítése a vásznon.
A Dinosaurus! valahol itt foglal helyet, ahol őslények és barlanglakók együtt jelennek meg, miközben az atombomba mint olyan, teljesen feledésbe merül. A Dinosaurus! elég rossz hírnévre tett szert, ezzel együtt mégis élvezhető mozi. Azzal együtt, hogy sokszor látszik rajta, hogy a filmesek néha amolyan iskolás módon igyekeztek kihozni a legjobbat belőle, próbálkoznak, de nem úgy sikerül. A speciális effektusokat Tim Baar, Wah Chang és Gene Warren hármasa jegyzi, akik sokat dolgoztak együtt a Projects Unlimited vállalatnál és jó néhány stop-motion effektet összehoztak, amiken persze érződött, hogy bazi olcsók, mégis a költségvetéshez képet egészen jók lettek. Ezek közt van pár egészen jó alkotás is, mint például a The Time Machine (1960), Master of the World (1961), Jack the Giant Killer (1962), The Wonderful World of the Brothers Grimm (1962), 7 Faces of Dr Lao (1964) és a tévés sorozat, a Land of the Lost (1974-7).
Az effektek sokszor egészen nyersek és elnagyoltak, de látszik, hogy a csapat minden tőle telhetőt megtett és a jelenetek hangulata összevéve elviszi a hátán az egészet. Van egy csata a T-Rex és egy brontoszaurusz közt, ami egészen emlékeztet Kong és a pterodaktilusz harcára a King Kongban (1933). A film csúcspontját, még ha az effektek nem is képesek tökéletesen visszaadni, nagyon szépen sikerült megoldani a T-Rex és egy modern emelődaru összecsapásával a sziklaszirten. Van egy jelenet, ahol a T-Rex egy tömött buszra támad, na, az kísértetiesen hasonlít arra, amikor a T-Rex a túrakocsikat veszi célba a Jurassic Parkban (1993), vagyis leszűrhető a következtetés, hogy Steven Spielbergre igencsak hathatott ez a film.
Szerethetők a Dinosaurus!-ban a neandervölgyi ősemberes jelenetek, ahol jól ábrázolják, mennyire értetlenül és elveszve áll a civilizációnk előtt az őskori ember. Van pár igen mulatságos jelenet például, amikor találkozik egy nővel, akinek az arcán iszappakolás van, és halálra rémül, máskor könyveket vagy épp műanyag gyümölcsöt próbál megenni, vagy összetöri a tükröt, ahol megpillantja saját magát, megijed a rádiótól s persze nem érti, hogy működnek a háztartási gépek.
Vagy még szórakoztatóbb, amikor az ősember elrabolja Kristina Hansont és saját feleségeként akarja kezeli, például elvárja, hogy főzze meg a nyulat, amit épp akkor fogott, aztán a nő úgy próbálja kivédeni a közeledését, hogy altató dalocskát énekel neki, hogy végre békén hagyja. Abban már korántsem lehetünk biztosak, hogy mindezeket Yeaworth tényleg viccből rakta-e a filmbe vagy komolyan gondolta.
Az viszont igaz, hogy a neandervölgyit játszó színész, Gregg Martell, remekül megoldotta a szerepet. Tényleg el tudjuk képzelni, mit érezhet egy primitív ember, amikor a mi furcsa, számára inkább röhejesnek tűnő világunkba csöppen. Ezeknél a részeknél érezzük, hogy a Dinosaurus!-ban van valami, amitől összeáll a kép. Persze vannak kevésbé sikerült részek, mint például a live-action jelenetek, amik sajnos elég felületesre sikeredtek. A főszerepeket alakító Ward Ramsey és Kristina Hanson, lélektelen és fejletlen karaktereket hoznak. Bár Fred Engelberg nem kis erőfeszítés árán jól megfélemlíti a sziget korrupt vezetőjét, a többi színész inkább karikatúraszerűen ábrázolja a karaktereket, a részeg ír őr, a latin őslakosok, akik “ínglis” angolt beszélnek és Dumpy karaktere, aki mindig elfelejti meggyújtani a Molotov-koktélt.
Forrás:
Moria
_poster.jpg)
