Hangulatos filmek

HOLT VOLT

The Canal – A csatorna (2014, Írország)

pszichohorror, kísértetfilm, dráma

2015. március 16. - soundZcapa

A csatorna egy 2014-es ír horror, Ivan Kavanagh író-rendező munkája. 2014 áprilisában mutatták be először a a new yorki Tribeca filmfeszten, amit többek közt Robert De Niro alapított a 9/11-es WTC-merénylet emlékére. A főszereplő Rupert Evans, akit sorozatszerepei mellett kevésbé foglalkoztattak eddig filmekben, fontosabb alakítása talán az Agora című 2009-es Alejandro Amenábar-drámában volt, persze sokan a Hellboy (Pokolfajzat) FBI nyomozójaként ismerhetik.

 

Rövid tartalom:

 

Kavanagh szürreális és érzéki munkája David Williams és felesége, Alice történetét meséli el, akik beköltöznek egy gyönyörű, régi házba kisfiukkal, Billyvel.

A filmarchívumban dolgozó David (Rupert Evans) nehéz időket él át, mivel megsejti, hogy felesége, Alice (Hannah Hoekstra) csalja Alexszel (Carl Shaaban), a nő egyik ügyefelével. Lelkiállapotának az sem tesz túl jót, hogy munkatársa, Claire (Antonia Campbell-Hughes) egy fura archív felvétellel sokkolja, ami szerint a ház, ahol laknak, egy brutális gyilkosság helyszíne volt 1902-ben. A feldúlt és kikészült David egyre inkább a látottak hatása alá kerül és miközben kezdi elveszíteni józan ítélőképességét, egyre inkább biztos lesz abban, hogy a lakásban valamilyen nem evilági jelenés kísért. A félig-meddig testet is öltő férfialakot követve szemtanúja lesz, amint Alice felmegy Alexhez. Nem sokkal ezután a nő eltűnik. David a rendőrséghez fordul, de egyik pillanatról a másikra ő válik az első számú gyanúsítottá. Miközben a nyomozók egyre biztosabbak a bűnösségében, ő bizonyítékot keres és talál a másvilágról itt ragadt idegen gyilkos szándékára.

 

 

A filmről

 

"Ki akar itt szellemeket látni?" - kérdezi a filmarchívumban dolgozó David a tanulóitól, remek felütéssel indítva a filmet, hiszen a hangos- és színes film feltalálása előtti mozgókép a "legjobb módja, hogy halott embereket bámuljunk". A viccesnek szánt kiszólás természetesen egy magát valóra váltó jóslatként tér vissza a filmben egy fekete-fehér filmtekerccsel, és ezzel David szépen bele is huppan egy kísértethistória kellős közepébe.

Ivan Kavanagh író-rendező hatásosan ötvözi a klasszikus megszállottság-ábrázolást a mai kor berendezési tárgyaival, stílusával, hangulatával. Ezt a sajátos mixtúrát, stíluskeverős játékot aztán még tovább bővíti a filmtárban a munkatársa által talált rövid felvétellel, ami már-már A kör (The Ring, 2002) szürreális videómontázsához hasonlít. Az archív rövidfilm egy 1902-es nyomozást mesél el vízből kihalászott meztelen halottal, furcsa vágóképekkel, amiben David saját házukra ismer, a kanális pedig a ház melletti csatorna, ami mellett naponta elsétálnak.

Bár semmi nem utal arra, hogy a film megnézésével David-et megszállná valami ördögi, ő egyre inkább úgy érzi, a házban valamiféle idegen erő munkálkodik, ami az idő előrehaladtával egyre ellenségesebbé és kiszámíthatatlanabbá válik. Ahogy nyomozni kezd a csatornánál történtek után, David megtudja, hogy a gyilkos a nejét annak hűtlensége miatt ölte meg, ez pedig kísértetiesen egybevág azzal, ami Alice és közte történik. David követi a feleségét és Alexet annak lakásáig, és rajtakapja őket szex közben. Az este hátralévő része David számára rémálomszerű delíriumban telik.

A nyomozás előrehaladtával és David egyre furcsább viselkedésével tulajdonképpen mi is egyre inkább kételkedni kezdünk az ártatlanságában, főleg, amikor Dublin egyik leggusztustalanabb nyilvános wc-jében egy démoni figurát kezd hallucinálni. Fontos, hogy David biztos az ártatlanságában. Annak érdekében, hogy bebizonyítsa, nem ment el az esze, egy régi kamerát és egyéb trükköket (például liszttel szórja fel a padlót) vet be, így próbálva leleplezni a szellemet, ami a ház körül ólálkodik.

Jól elhelyezett utalásaival Jacques Tourneur Cat People (1942) című filmjére és más remek atmoszférájú horrorklasszikusokra, Kavanagh tovább növeli a feszültséget azzal, hogy David szellemhistóriáját kisfiával, Billyvel, a megbízható bébiszitter Sophie-val és a munkatárs Calire-rel állítja szembe, ezzel még nagyobb ellentétet indukálva az ésszerűség és a természetfölötti közé. A hallucinációk még intenzívebbé válnak, már mi sem feltétlen tudunk különbséget tenni fantázia és valóság között.

De Kavangh ügyesen képes egyensúlyozni a klasszikus technikával keltett feszültség és a gyors vágásokkal, vörös fénnyel megvilágított enteriőrökkel, gépies zajokkal elért rémület határán. Amikor már tényleg elhisszük, hogy valami nem evilági kísért a falak mögött, Daviddel együtt hirtelen egy csatornalejáraton át a mélybe jutunk, ami már túlmutat az oldschool ijesztgetésen és valahol Takashi Miike szürreális, szuggesztív horrovilágában kezd matatni. David a kis Billyt fogva menekül a csatornarendszerben, nyomában egy sáros szörny-anyával, hogy aztán elbukjon, elmerüljön a vízben, a túlvilág és a létezés közt félúton. Billy túléli, de vajon meg tudott halni David? Vagy a csatorna aljában felgyűlő sáros víz minden lelket magába zár?

 

 

 

Források:

http://variety.com/2014/film/reviews/film-review-the-canal-1201325713/

http://www.imdb.com/title/tt2517658/

A bejegyzés trackback címe:

https://holtvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr707274897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.